Vannak függőségek, amiket megértek, és vannak, amiket nem. Megértem a dohányosokat, az alkoholistákat, a munkaholistákat, a soft drog fogyasztókat és még sorolhatnám. Egy típust viszont nem tudok megérteni, ők a kapcsolat függők. Igen, a készülékem már volt szervizben, de azt mondta a szerelőbácsi, hogy javíthatatlan vagyok, mert nem tud hozzám alkatrészt találni, hogy úgy működjek, mint mindenki más. Semmi különcködési függés, egyszerűen csak értetlenül állok még most is dolgok felett. Valamikor régen volt egy beszélgetőpartnerem, aki azt állította, hogy az ember a másik ember nélkül csak fél ember. Jó, ennek egy részét aláírom, mert valóban jó, mikor társra találunk a másikban, és az ő stikkjei passzolnak az enyémekhez és megalakul a nagy egész. Ezzel semmi bajom nincs, úgyhogy a kövezés egyenlőre elmarad. De azt a békát már nem tudom letuszkolni a torkomon, mikor valaki csak azért kezd valakivel, hogy ne legyen egyedül. Mi ebben az olyan rettentően félelmetes, hogy nincs a fogkefém mellett egy másik fogkefe?
Persze az egy kicsit bonyolít a cselekményen, ha a lakótársunk kikötéseket tesz annak biztosítására, hogy csak komoly párkapcsolatból szerezhessünk sexuális örömöket. Ez a 22-es csapdája. Mert azért annyira mégse vagyunk bátrak és szépek, hogy egy kellemes vad románcba kezdjünk egy idegennel, inkább unalmas kertvárosi kapcsolatba bonyolódunk az első emberrel, akinek egyébként is bejárása van a portára, természetesen baráti alapon. Kényelmes, kéznél van, és igaz, hogy eddig a lakótárs kegyeiért harcolt, de ez mit sem számít nekünk, mert ugye ez eddig sem volt érdekes, belevágunk. Majd 3 hét múlva már az "anyósnál" töltjük a vasárnapot, hiszen erről mindenkinek tudnia kell. Az előző pasi hullája még ki se hűlt, de már újult erővel vágunk bele a lecsóba, mert az élet rövid, és a "szépségünk" múlandó. Ketyeg az óra és még senki nem nyitotta ki a nózi előtt térden állva az ékszeres ládikát, hogy nyulam bulam, leszel a feleségem? Kellenek a szalmaszálak, hiszen kapaszkodni csak kell valamibe, és hogy egészen őszinte legyek teljesen mindegy, hogy Józsi vagy Béla, egyszerűen csak a tudat kell, hogy én is kellek valakinek. Az egész dolog szépséghibája, hogy soha nem én kellek annak a valakinek, hanem az, akit eljátszok, mert ha nem pánikból kezdenék bele valamibe, akkor lehet, hogy az is rám találna, akinek valóban én kellek...

Nem tudom mikor lettek ennyire unalmasak az emberek, hogy hír értéke van atampontévéknél, hogy a Settenkedő nem csak egy téli szalámit lopott... Ha ezt a sarki hajléktalan tette volna meg, azt nem hiszem, hogy honlapok mutogatnák... Itt egy ismert ember, megbotlott, és? Tudom, tudom... Cirkusz és kenyér...

Masszívan szörföltem a neten, mikor is belefutottam egy nő kontra kapca ellentétbe, és ez olyan szinten megzavarta a perifériás látásom, hogy kénytelen voltam kattintani. Hosszú ecsetvonások elcseszett kapcsolatokról, ahol persze kis felelősségvállalással megjelenik a nő, mint olyan lény, aki a gyűrű felhúzása után, és az első gyerekkel megspékelve elfelejtett nőként funkcionálni. Azért ez nem egy nagy kaland, hiszen nem ez volt az első, és valószínű nem is ez lesz az utolsó ilyen eset a világegyetemben. Vettem a fáradtságot és tovább böngésztem egy sikersztorit, amiből most mindenki merítsen nagy erőt, és adjon mail címet, mert úgy fest, újra el kell mondani egy nőnek, hogy mitől is lesz nő. Azért ez gáz. De most komolyan, még nekem is ciki, pedig én igazi kis emanci punci hírében állok és tényleg. Szóval tegyük rendbe a dolgokat, vagy tisztába a gyereket, ha már így jobban tetszik, fekszik. Szóval itt vagyok én, a tökéletes magányos lény, aki rettentően nem hisz a párkapcsolatokban, és fúj fúj fúj, majd jön valaki, aki elgáncsol, én pofára esek, majd felsegít és én elmerülök a már-már fekete tekintetben. WOW. I falling in love! Remek, remek, és itt a vége. Vagy nem? Hja, hogy az élet nem egy amerikai nyálban úszó romantikus film, ahol addig látjuk a sztorit, hogy elcsattan az a fú de romantikus csók. Remek. Örülünk, erre vágyunk. Megkapjuk. Mennyei manna, és utána??? Ezt már nem írták meg forgatókönyvekben, most mit is kell csinálni, mert ez valami komoly, ez egy másik lény, akiért felelősséget kell vállalni, mint a Kishercegnek a rókáért. Rémisztő ugye? Majd lehet elmélkedni azon, hogy miért nem írt sms-t, miért úgy mondta ahogy, miért ér haza későn, biztos félrekefél, biztos megcsal, biztos nem vagyok elég szép, oh egy szelet csokitorta, nyami, de csak egy mert vigyázok az alakomra, áh már nem is érdekel, mert biztos egy hosszúcombú szőkét kefél az íróasztalán az irodában. Tuti. Ha hazajön majd jól rá is olvasom a fejére, hiszen ha elégszer harsogom el, akkor meg fog törni! Igen, kiszedem belőle az infót. Már nem ír sms-t, a telefont sem veszi fel napközben, hazaér leül a tv elé vagy elmegy sörözni a haverokkal. Nem válaszol, már nem is veszekszik. Üres a lakás nélküle, elvitte a cuccait. Elhagyott!!! A szemét! Elhagyott, hogy képzeli ezt, de végül is nem is érdemelt meg engem!

Állj! Fékezzünk le egy picit. Nincs olyan éppeszű ember, aki ezek után mellettünk maradna. Mikor megismertük, szórakoztatóak voltunk, érdekesek, kicsit pajkosak, majd nem maradt más, mint a hiszti, az idegbaj, és a felvándorolt kilók, hiszen a problémaevés annyira, de annyira jó tesz a léleknek akkor, majd a tükör előtt állva gyűlöljük, amit látunk, és uram bocsáss, ezért is őt utáljuk. Nem szép dolog. Ő nem változott, mi változtunk, mert nem tudunk örülni, annak, ami van. Mert nem szeretjük saját magunkat, így megmaradunk a hernyó állapotában és nem hagyjuk, hogy a mellettünk lévő férfi mellett pillangóvá nemesedjünk, hiszen egy pillangó megszenved, hogy megszépüljön. Hernyó voltam, mikor megismertem a párom, bebábozódtam, mikor meg akart ismerni, mert magam sem tudtam, hogy ki is vagyok valaki mellett, de nővé, felnőtté, úrinővé, pillangóvá nemesedek mellette, mert szeret, mert a tenyerén hordoz, hogy miért teszi mindezt? Mert szeretem, mert megteremtem az otthont, és talán a legfontosabb, mert tisztelem, hogy ő a férfi, még akkor is, ha én vagyok a világ legbonyolultabb nője! :D

Valami oka biztosan van, hogy a férfiak Prostihoz mennek. Igen, az asszony hibája, mert ő ezt, vagy azt nem tesz meg, meg egyébként is szült már egy gyereket, felszedett egy-két kilót és áh kinek van már kedve hozzá. Pénztárca elő, quadra fel, irány …urvázni! Valami helyes kis hosszúcombú, feszes fenekű, kőkemény mellű utcalány, akinek olyan a szája, mint egy porszívó és mindez csupán csak 2 ezer forintunkba kerül, hiszen válság van, így az árak ott is csökkentek. Juhhé, meg volt a csodás 3 perces aktus, ami után ő köp egyet, mi izgulunk, hogy az előző kuncsaft is tiszta legyen, és megyünk a dolgunkra. Normál esetben ez lenne a menet menete, de itt jön az isteni szikra és uram bocsáss, legyen valami nyoma, hogy …urvázni voltunk. Még egy 2 ezer forintos bankjegy és az egyébként is alig felöltözött dolgozó lány már egy szál semmiben pózol a motoron. Egy két kattintás a mobilunkkal és már meg is örökítettük a nagy vadászat nemesnek nem mondható vadát, aki, miután jól végezte dolgát, visszaáll a placcra, hiszen valamiből el kell tartania magát, és ezért minden tiszteletem az övé! (komolyan) De térjünk vissza emberünkre, aki nem tudja magában tartani az örömét, így minden barátjával megosztja a képet, büszkeségtől dagadó mellkassal tárolja a telefonjában, majd eltelik egy hónap és az infó megérkezik az asszonyhoz. Az asszony gondban, miközben az ember büszkén kántálja, hogy már azért összeteheti kezét lábát, hogy egyáltalán hazajön hozzá, és a gyermekükhöz… Elgondolkodtató… Tisztelt hölgyek és urak, mit tehet ilyenkor egy nő?

Drága hiteleket, mert megérdemeljük. Jelzálog alapú kölcsönt, csak forintban lehet ezentúl bejegyeztetni, és ezzel meg is menekült a haza. Teljesen jól hangzik, csak kicsit itt-ott kilóg a lóláb, hiszen amíg devizában jegyezték be ezeket a kölcsönöket addig egészen vállalhatók voltak még akkor is, ha megugrott a törlesztőrészlet, mert meg volt az esély, hogy ha nem történik több felesleges bejelentés, akkor csökkenhet valamennyit az árfolyam. Erre a sansz megszűnt, hiszen most már csak a Jegybanki alapkamat fogja befolyásolni a fixnek nevezett Forint hiteleket. Remek döntés volt. Hogy jelentősen költségesebbek, és továbbra is nagyon kevés ember tudja őket vállalni anélkül, hogy beleszakadjon a törlesztésbe, az meg már kit érdekel, hiszen moratórium van, így költözni nem kell, csak szaporítani az egyébként sem csekély mértékű adósságot. Aki eddig sem akart fizetni, az ezután sem fog, tök mindegy, hogy Frankban vagy Euroban van a hitele, esetleg Forintban. Aki meg eddig fizetett, összehúzva a nadrágszíját az továbbra is fog, még akkor is, ha le kell mondania egy két dologról, mert ő nem csak a jogaival, de a kötelességeivel is tisztában van. Segítsük a rossz adósokat, a jó adósok, meg így jártak, hiszen sokkal jobban megéri rossz adósnak lenni, mint jónak, mert a rosszakat megvédjük, a jók, meg kapják be!

A heteró élettársam és én úgy döntöttünk, hogy szétdobjuk a babaruhát, mert ő összeköltözik a pasijával, és én is ugyanezt teszem. Nem, nem az ő pasijával, hanem a saját különbejáratú emberemmel. Lelkesedés és go trabi go, ennek örömére őrült ingatlanvadászatba kezdtünk. Én visszaszékeltem a belvárosba, ő Budára tette át székhelyét, hiszen saját bevallása szerint ott olcsóbbak az ingatlanok. Lehet... Nem értek a lovakhoz, bár az tény, hogy zabot kell nekik adni. Barátok dobozok, zsákok és már a rumlis új otthon közepén találtam magam, mindez kettő hetet ölelt fel se nem többet, se nem kevesebbet. Olyan kis villámakció feeling és már együtt feküdtem és együtt ébredtem a kedvessel. Persze nem megy ez mindenkinek ilyen egyszerűen. Az ex heteró élettárs és a Macsek maradtak a lakásban, amíg le nem ketyegett a bent tölthető idő, miért is indultak volna útnak korábban. Dobozok, zsákok, Macska, és megszállták az új lakást, egyenlőre még csak ketten, hiszen javában zajlott a VB, így a kedves erre való hivatkozással maradt még a szülői ház biztonságában. A Spanyolok győzelmével lezárult az idei hacacáré, de a költözködés még most is várat magára. Gond van a céggel, és annyira, de annyira ideges vagyok, hogy nem tudok még költözni, de a hétvégén kertiparti lesz, úgyhogy ott a helyünk. A dobozok persze üresen várják, hogy belevándoroljanak a holmik szépen sorban, vagy akár káoszban, de ez valahogy nem megy. Egy alsónadrág van a békés szerelmi fészekben, elvileg jelzés értékkel, ami persze változik, hiszen, ha  a lovag épp kegyeskedik közös otthonukban hálni, akkor csak lecseréli, és szorgos asszonykája nagy lelkesedéssel viheti a mosásba. Eltelt még egy hét, parti volt most is, szórakozzunk, mert arra van idő, de hát költözni, még most sem esik jól. Jött a következő nagy ígéret, hogy majd szép lassan átcsorognak a holmik, végül is, ha minden nap áthoz egy alsógatyát, akkor 5 éven belül át is fog költözni. Csodás. Eltelt közben még egy hét, darabonként sem vándorolnak a holmik, mert most épp arra várunk, hogy minden a helyére kerüljön, és majd akkor kegyeskedve méltóztatik áthordani szerelmi fészkükbe a saját privát holmikat. Hmm... Igen, tudom, most is az én készülékemben van a hiba, de ha valakivel nem akarok összebútorozni, akkor nem mondom neki a békülés hevében, hogy mielőtt kidobtál, már úgy álltam, hogy össze akartam veled költözni, itt a lehetőség drága barátom, jah, hogy nem volt igaz, na ezt hívják cikinek, vagy szívásnak?

Tanévzáró napja volt, mindenfelé jólöltözött gyerekek és szülők. Én épp az összeköltözés kellős közepén jártam, még a régiben pakoltam, hogy az újba vihessem. Rámesteledett, nem volt nehéz, hiszen volt dolgom elég. A buszra vártam, még nem volt kedvem zenét bömböltetni, mikor megjelnet a színen egy jólöltözött család, apa, anya, nagyfiiú, egy kislány és egy kisfiú. Beszélgettek hosszan, miközben velem együtt várták a buszt, a csokorról, a plusz jutalomról, amit a kiemelkedő sport tevékenységért kapott. Szeretettel telt szavak gyülekeztek körülöttük, jó volt őket hallgatni, ahogy figyelmesen végighallgatják a legkisebb csemetét is, mert az ő véleménye is számít. Ezer éve nem hallottam ilyen beszélgetést. Majd jött egy nő, két kislánnyal. Hosszasan szidalmazta a gyerekeket, majd kifejtette, hogy inkább aludt volna, minthogy elinduljon este a legkisebb is számít birodalmába, és egyébként is holnap délig aludni fog, és nagyon nem érdekli, hogy mit is kértek tőle a gyerekei. Ő fáradt, elege van, és egyébként is. Borzasztó volt hallgatni. A csaj, aki mellém ült szintén meg-meg emelte a nyakát, majd majdnem szólásra is nyitotta a száját, hogy beolvasson rendesen az "anyukának", de mindketten hallgattunk. Majd az anyuka ismét rákezdett a borzasztó mondandójára, hogy hazamegy és jól elveri a gyereket, ha így folytatja. Mellettem a másik család szinte elnémult, hallgatták ők is a közjátékot. Megérkezett végre a járat. A boldog család a busz elejében ült le, egész pontosan az anyuka a kislánnyal, még a nagyfiú és az apuka mellettük álltak, a kisfiú az apuka karján ült. Tisztelet. Szép volt. Az anyuka a két kislánnyal megállt a középső ajtóval szemben. Anyuka kiszúrt egy ismerőst magának, akivel teljes stílusváltás után csacsogni kezdett, hátrahagyva maga mögött a gyerekeket. A nagyobbik kislány szemében öröknek tűnő félelem volt, mikor néhány megállóval később leszálltak, a kisebbik lány talán arra hajtott, hogy kihúzza újra a gyufát, nem tudom, de szívem szerint lekevertem volna egyet az anyukának, aki így terrorizálja a gyerekeit.

(A kép a 2006-os ARC kiállítás egy darabja, címe: Apajegy)

Akár a Pénznyelőben is érezhetném magam ennek a két rövid szónak a hallatán, de sajnos nem ott vagyok, és úgy fest ez a két hét magában hordozta a gyökeres változást, amit én igen kételkedve fogadok. Tudom, itt lenne az ideje, hogy lecseréljem a készülékem, hiszen én mindig mindenhol rémeket látok. És egyébként is az emberek jók, és nem céljuk, hogy belerúgjanak a másikba. Kis naiv. Szóval elértük a 27. életévet, kiforrott személyiségek vagyunk, akik varázsütésre két hét alatt 180 fokot veszünk és megváltozunk. Persze ehhez az kell, hogy a kedves kipenderítsen bennünket, ez most annyira összezúz mindent, hogy képesek vagyunk a változásra, és innentől kezdve nem fogjuk végigrugdosni a kedvest a körúton, hogy bizonyítsuk rajtunk van a nadrág, és kemény mucho (férfiatlan) férfiak vagyunk. Remek, ezentúl nem beszélünk vele úgy, mint egy vezényszavas kutyával, nem alázzuk meg, nem nézzük hülyének, degenerált szerencsétlen loosernek. Kidobott minket, ez azért sérti az egót, láttunk már rá példát, nem is egyet. Most, hogy két hét alatt hú de megváltoztam jövőbeli terveim tálalom a kedvesnek, aki persze hanyatt esik tőle és rögtön szétvetődnek a combok. Nem békültünk ki, csak itt aludt. És legalább jót dugtatok? Merül fel a kérdés, naná, hogy jót és már tervek és hazugság szemtől pofiba magának, és a világnak. Nem is tudom melyik kacsóját kapjam el, hogy alaposan megrázzam? A szarrágó vállalkozóét, vagy a buta bizonytalan libáét, aki ugyanabba fog visszamászni, hiszen két hét után vissza lehet kerülni, akkor miért becsülném meg jobban, mint előtte?

A kérdés jogos, hiszen az ember a barátaival megosztja az életét, értékrendben magasan állnak, olykor magasabban, mint egy frissen kialakult párkapcsolat, hiszen ők már akkor ott voltak, mikor még a kedves nem, persze erről nem a kedves tehet, de ha az idő a barátunk, akkor a kedves is rangsor vezető lesz, nincs is ezzel gond. A gond ott kezdődik mikor nincs kedves, mert épp nem keresünk, vagy nem találunk, vagy ha találtunk is, érezzük, hogy ez egy masszív baklövés volt és nem egyeznek azok az értékrendek, elképzelések, amelyek a közös élet alapfeltételei lennének. Ilyenkor lépünk egy nagyot és elköszönünk, mert továbbra is az a filozófia, hogy inkább egyedül, mint kettesben egy működésképtelen dologban, csak hogy ne legyünk egyedül. Szélsőséges hozzáállás, mea culpa, de én így tartom fairnek. Ilyenkor ismét a barátok közt találjuk magunkat, akik továbbra is kitartóan ott vannak mellettünk. Kristálytiszta szeretet, és ezen van a hangsúly. Szeretet, az kell, mert balzsam a léleknek és mentsvár, ha gondok adódnak. Ebből a meggondolásból merült fel bennem egy őrült kérdés Bombaszakértő barátommal szemben. Miután felocsúdott az első döbbenetből és ízlelgette még egy ideig a kérdést belátta, hogy nem is vagyok annyira őrült, mint ahogy elsőre tűnt. Egy heverészős szombat délután ismét felmerült a gondolat, és az a határidő, ami alatt bármi történhet. 5 év. Ennyi időt hagytunk egymásnak, hogy valami komoly akadjon az életünkbe, ha valami miatt mégsem lobbanunk szerelemre, akkor az idő lejártával gyermeket vállalunk együtt. A dolog nem kap hivatalos élt, nincs együttélés, házasság és semmi ilyesmi, ő ad 23 kromoszómát, én adok 23 kromoszómát közösen végigcsináljuk a 9 hónapot, kitoljuk együtt a babát, és a születéssel egy életre szólóvá tesszük a barátságunk. Ha vége a döbbenetnek, akkor folytatom. Sokat gondolkodtunk a családmodelleken, amikben a gyerekek felnőnek, apu anyu együtt, de meg tudnák ölni egymást. Ennek nem sok értelme van, akkor inkább nevelje fel a gyermeket két olyan ember, akik valóban szeretik egymást, és ezt a gyerek is látja. Természetesen a megállapodás semmissé válik, ha bármelyik fél megtalálja a szerelmet és boldogságot egy kapcsolatban, de miután a házasságok nagy százaléka válással végződik, és ennek a gyerekek isszák meg a levét jól esik felkészültnek lenni…

Lehet, hogy nekem vannak fogalmi zavaraim, de számomra a barátság azt jelenti, hogy jóban rosszban kitartok azok mellett, akiket a barátaimnak tekintek. Ha oda-vissza a viszony, akkor ez egy remekül működő dolog, akkor viszont gond van, ha az egyik irányban megakad a dolog. Hogy Monát idézzem, nem kell mindenkit megmenteni tyúkanyó… Igen, úgy fest zátonyra futottam Kankalinnal, de hát az én hibám, hogy nem segítek neki sajnálni magát, és mikor kicsit keményebben mondtam el a véleményem viselt dolgaival szemben azt hiszem bezártam az egyik csatornát. Mea culpa, mea maxima culpa. De mivel kitartó kiscsaj hírében állok így nem engedtem le a boxkesztyűs kezeim és újra ringbe szálltam érte, hogy minek azt magam sem tudom. Egy idő után azért fárasztó folyamatosan a téglafalakat és zárt kapukat döngetni, úgy fest ezt eljátszottam. Nincs mit tenni tovább kell lépni, bár ilyenkor kissé feleslegesnek érzem azt az időt, amit egy olyan emberre pazaroltam, aki ezt nem tudja értékelni. Nem, nem azt várom el, hogy szenté avasson, de minimum boldoggá, csak hogy essen le neki, mint a papírrepülő, hogy nem azért kérdezem meg tőle x időnkét teljesen feleslegesen, hogy mi a helyzet, mert ezt írja elő az etikett, hanem mert érdekel, de ezután asszem nem fog. Eddig is megválogattam azokat az embereket, akiket a belső körömbe fogadok, ezután úgy fest komolyabb átvilágításra lesz szükségem. Igen, én vagyok a buta, hiszen ez nem volt több, mint egy kényelemből elkövetett munkahelyi barátkozás, és amíg kényelmes volt, addig úgy tűnt, mintha működne, de amint megváltozott a helyzet ezt is el lehet dobni, mint egy használt kotont. Ma volt az utolsó próbálkozásom vele szemben, és a semmitmondó válaszok, amiket kaptam kellően felnyitották a szemeim, hogy nem kell tovább szélmalom harcolnom. Itt a vége, fuss el véle és persze drukkolok, hogy összekapd magad, de ha megtörtént nem kell, hogy szólj, mert nem fogok ráérni, mert olyan emberekkel töltöm az időm, akik érdemesek rá, és nem csak azért vannak mellettem, mert érdekük, kényelmük úgy kívánja… tudod, ezt hívják barátságnak...

Tudjátok nagyon jól, hogy semmilyen szinten nem folyok bele politikai kérdésekbe, ezt ma egy multicéges körbejáratós e-mailben kaptam. Szerintem már néhányan olvastátok! Szeretném meghagyni az illető inkognitóját, így az összes rá vonatkozó adatot töröltem! Ezért megértéseteket kérem, köszönöm!

Üdv: Basszuskulcs

Azt gondolom megtaláltam a magyarországi állapotok egyik Rákfenéjét! Szeretném közzé tenni levelezésem egy szeletét.


T. Köztársasági Elnöki Hivatal!
Egyetlen igen fontos kérdésem volna. Azt az információt kaptam mely szerint a demokratikus úton megválasztott Országgyűlési és Önkormányzati képviselőket ugyan azon a demokratikus módon nem lehet visszahívni! Amennyiben igaz, ez az állítás szeretném tudni a pontos okát!
Köszönettel: XY


Levelének feldolgozása megkezdődött. Ha arra érdemi válasz születik, azt az Ön által megadott e-mail címre fogjuk küldeni. Addig szíves türelmét kérjük.
Üdvözlettel,
Köztársasági Elnöki Hivatal
H-1014 Budapest, Szent György tér 1. telefon: (+36-1) 224-5000

Ez után kissé már váratlanul a következő levelet kaptam:

Ügyfélkapu

Tisztelt Hölgyem!

Sólyom László köztársasági elnökhöz elektronikus úton intézett levelére válaszolva, türelmét megköszönve, a következőkről tájékoztathatom:

Kérdésével kapcsolatosan engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét az Alkotmánybíróság 2/1993. (I. 22.) sz. határozatára (ABH 1993., 33. és köv. old.), amelyben az Alkotmánybíróság megállapította:

"A képviseletnek - a képviselő és a választó egymáshoz való viszonya, a mandátum jellege szempontjából - történetileg két alapformája alakult ki: a kötött mandátum és a szabad mandátum.

A kötött mandátum azt jelenti, hogy a képviselő és a választó között jogi függőség marad a választást követően is. Ez elsősorban az utasítási jogban, a képviselő véleménykérési kötelezettségében ölt testet. Általában ilyen képviselet jellemzi a rendi képviseletet.

A szabad mandátum lényege, hogy a képviselő és a választók közötti jogi függőség a választás után megszűnik. A képviselő tehát nem utasítható és a képviselő egyetlen kérdésben sem köteles a választók véleményét kikérni. A képviselő a parlamentben szabadon, meggyőződése és lelkiismerete alapján foglal állást, adja le szavazatát. Tevékenységéért és szavazatáért a választók a megbízatás ideje alatt felelősségre nem vonhatják, azaz mandátuma a parlament teljes idejére szól, a választók által meg nem rövidíthető. A képviselő és a választók kapcsolata politikai természetű, azaz a felelősség csak a választások során jelenhet meg abban a formában, hogy a választók bizalmát elvesztő képviselőt nem választják meg újból, illetőleg a mögötte álló pártot nem támogatják szavazataikkal. [...]

Az Alkotmányban rögzített szabad mandátum elvéből következik, hogy megbízatásának időtartama alatt sem az egyes képviselővel, sem a képviselők testületével, a parlamenttel szemben nem érvényesíthető a választók előtti felelősség."

A Magyar Köztársaságban az országgyűlési képviselők politikai felelősségre
vonása 4 évente, az országgyűlési választások során valósul meg.

Kérem tájékoztatásom megértő tudomásulvételét.

Üdvözlettel:
Z. ZS.
főosztályvezető

Nos, csak kapkodom a levegőt! Én úgy tanultam, anno, hogy ez a képviselő meghatározása:

A település egészéért vállalt felelősséggel képviseli a választóinak az érdekeit!
De a Magyar törvények szerint ez nem így van!
Egyáltalán nem kell csodálkoznunk azon, hogy a honatyák, így, csupa kisbetűvel, kizárólag az önös érdekeiket képviselik, hiszen ezt törvényes keretek biztosítják!
Nem vagyok biztos abban sem, hogy ennek az állásfoglalásnak a tartalmát valaha is közszemlére tették volna. Esetleg kifüggesztették volna a szavazó irodák falára...
Ezek után nem igazán érthető minek az a drága cirkusz, felhajtás a választásokra költött milliárdok, mind-mind az ablakon kidobott pénz. Hiszen értelme semmi!
Csak a nevűkben képviselők, de semmi közük a választóikhoz! Vagy ez volt az első lépés a Lordok háza megalakítására? Mert ugye oda csak születni kell!

Az is fontos lehet, hogy mikor is készült ez az állásfoglalás: 1993!

Azaz az első demokratikusnak nevezett kormány idején. Azóta egyik kormányzatnak sincs ellenvetése ez ellen. Ehhez, azért lehet gratulálni!

Tisztelt Barátaim!
Addig nem kell semmilyen változást sem elvárni az ország vezetőségtől, amíg ilyen szabályokkal vannak körül bástyázva!
--
Mindenkinek üdvözlet:  XY

1. Hogy vagy?

fásultan

2. Őszintén szoktál válaszolni erre a kérdésre?

soha

3. Miért?

mert aki ismer, tudja az igazat

4. Ki kérdezte meg utoljára (kivéve persze az 1. pontot)?

Krisztofóró

5. Te kitől kérdezted meg utoljára?

Bombaszakértőtől

6. Érdekelt, mit válaszol?

Igen

7. Bemutatkozásnál a saját, vagy a másik nevére koncentrálsz?

Rém rossz a névmemóriám, úgyhogy az is feladat, hogy a sajátomra emlékezzek

8. Hány barátodban bízol meg maximálisan?

6

9. Mit jelent számodra a bizalom?

Azt a 6 embert, aki akkor is láthat, ha darabokra vagyok esve

10. Úgy élsz ma, ahogy elképzelted tíz évvel ezelőtt, az ezredfordulón?

határozottabban, mint ahogy terveztem, de élvezem

11. Mit tartasz életed legnagyobb tévedésének?

Majd az életem végén elmondom!

12. Mit tartasz életed legjobb történésének?

Vic-et

13. Hiszel a nagybetűs sorsban?

Amit megírtak, az megtörténik, amit nem, az nem bármit is csinálok

14. Miért?

Mert a saját spirálomat járom

15. Ha elképzeled a halál pillanatát, mit látsz?

Egy sármos pasit, aki a végzetes randevún a partnerem

16. Félsz tőle?

Nem, tudom, hogy pontos...

17. Szoktál látszólag minden ok nélkül szorongani?

Időszakosan

18. Gyakran van bűntudatod?

Soha

19. Mi az első szó, amit rávágnál, ha azt mondom: magány?

elme

20. Ha azt mondom: szerencse?

hagyjuk

21. Ha azt mondom: boldogság?

zene

22. Ha azt mondom: múlt?

enyém

23. Ha azt mondom: jövő?

előttem hever

24. Ha azt mondom: a jelen pillanat?

1:46

25. Gyakran időzöl a múltban?

már nem

26. Miért?

mert tudom, amit tudnom kell

27. Mit érzel, ha a jelenkori önmagadra nézel?

félkész

28. Miért?

még hátra van néhány ecsetvonás, hogy kész mű legyek

29. Ha három dolgot kellene felsorolnod, hogy mi tenné boldoggá az életed, mit mondanál?

basszgitár, egy tökéletes csók, álmok a valóságban

30. Mi az a három dolog, amitől a legjobban rettegsz?

magány, a szeretteim elvesztése, süketség

31. Szerinted mit tehetnél a félelmeid ellen?

emberek között próbálok létezni, figyelek rájuk, igyekszem nem megsüketülni, ha mégis akkor a fejemben hallgatom a zenét

32. Meg szoktad tenni?

néha

33. Mi az a körülmény, amitől a leginkább áldozatnak érzed magad?

ha tehetetlen vagyok

34. Mi a véleményed az áldozatokról (mint személyről)?

???

35. Mi a véleményed az áldozattételről?

nem hozok áldozatot, vagy azért csinálom, mert csinálni akarom, vagy nem csinálom

36. Van olyan hited, ami mindenre választ ad?

a hit emberi szükséglet

37. Ha pár szóval be kellene mutatnod önmagad, mi szerepelne a jellemzésedben?

Maszkagyáros, hazudozó életművész

38. A tapasztalataid alapján ugyanilyennek lát a környezeted?

Messze járnak az igazságtól

39. Gyakran hazudsz?

Megállás nélkül

40. Mi a véleményed a hazugságról?

Attól függ milyen...

41. Ha most hirtelen menned kellene, hogyan foglalnád össze az eddigi életed?

érdekes

42. Mi a legfontosabb tapasztalatod, amit a gyermekednek átadnál?

A zöldséget enni kell, az életet élni

43. Egy mondatban összefoglalnád, hogy mi az életfilozófiád?

egy életet csak egyszer élünk... ha elcsesztük úgy is jön egy újabb

44. Hogy éled meg a kudarcot?

Teljes dráma

45. Mit jelent számodra a kudarcélmény?

kis halál hosszú elemzés

46. Mit jelent számodra a siker?

elismerést

47. Sikeresnek érzed magad?

Szerinted?

48. Mit érzel, ha azt mondom: pénz?

szánalom

49. Maximum három mondatban foglald kérlek össze a pénzhez való viszonyod.

nyomor törtetés szánalom

50. Boldoggá tesz szerinted, ha anyagilag független vagy?

ez komoly? ugyan már...

51. Érzel irigységet, ha valaki azt állítja, hogy nincsenek pénzproblémái?

mindenki hazudik... :)

52. Ha nyernél 100 millió forintot, mi lenne az első, amit megvásárolnál?

Lakás

53. Mi lenne a második?

Rendbe tenném a család anyagi ügyeit

54. Kinek adnál belőle?

Vic, család, és még egy maroknyi ember...

55. Mivel lepnéd meg azt(azokat) akit(akiket) a legjobban szeretsz?

Vic-et a lakásukkal, családot egy nyugis élettel, barátokat sok aprósággal

56. Szoktál fantáziálni, hogyan adnád be a családnak, hogy hirtelen gazdag lettél?

lassan

57. Ha tehetnéd: mi lenne az a tulajdonság, amit szeretnél kérni, hogy birtokodban legyen?

kapcsolatképesség

58. Mi lenne az a tulajdonság, amit szívesen elhagynál magadból?

analitika

59. Miben akadályoz ez téged?

cselekvésben

60. Mi a kedvenc idézeted?

bármit el tudok érni még akkor is, ha senki nem segít

61. Kivel ülnél le beszélgetni legszívesebben?

Lautrec

62. Mit kérdeznél először tőle?

hogyan kell élni

63. Mi az a kérdés, amire soha nem kaptad meg a választ?

a legtöbb miértemre

64. Ha bármire választ kapnál, mi lenne az a három, ami a világon a legjobban foglalkoztat?

Miért? Miért itt és miért így?

65. El tudod képzelni, hogy valahogy megszeresd az ellenségedet?

igen

66. Meg tudnál bocsátani annak, aki elvesz tőled valami nagyon fontosat

ha tárgy akkor igen, ha ember, akkor vendetta

67. Ha gyűlölsz valakit, meddig mész el gondolatban vele kapcsolatban?

megölöm

68. Mit gondolsz, ha rákényszerülnél, tudnál embert ölni?

nem tudom

69. Tételezzük fel, hogy létezik időgép, és előtted játszik a még gyermek Adolf Hitler. A kezedben fegyver van, és tudod, nem lesz felelősségrevonás. Megölnéd, tudván, hogy milyen sorsot jött beteljesíteni?

Hagytam volna festeni

70. Szoktál hallgatni a baljós érzéseidre?

csak rájuk hallgatok

71. Mi az a mondat, ami képes bármikor megnyugtatni?

nincs ilyen mondat

72. Mit mondanál annak, aki fél a haláltól?

átölelném

73. Hiszel az újjászületésben?

most, hogy újra itt vagyok egész hihetőnek tűnik

74. Szerinted mi a mostani életed legnagyobb megoldandó feladata?

valódi kapcsolat az emberekkel

75. Ha tartósan jó időszakot élsz meg, félsz, hogy az élet benyújtja a számlát?

alig várom, hogy vége legyen

76. Mi volt az eddigi életed legboldogabb időszaka?

kamaszok boldog gondtalansága

77. Mit teszel azért, hogy újra megélhesd?

visszahozhatatlan, mindenki hazudik

78. Szoktad magad a körülmények áldozatának tekinteni?

Mást se teszek

79. Mik a politikai nézeteid?

Nem élek ilyesmivel kössz...

80. Három mondatban: szerinted milyen változásokra lenne szüksége Magyarországnak?

Napalm, atom, hidrogén :)

81. Úgy érzed, hogy részt veszel a hazádat érintő döntő kérdésekben?

...

82. Részt veszel az életed döntő kérdéseiben?

Mivel az én életem kénytelen vagyok

83. Mikor értél felnőtté?

várom, hogy megtörténjen...


84. Mit jelent neked, ha azt mondom: karrier?

elvárás?

85. Ha azt mondom: család?

távoli jövő

86. Ha azt mondom: szerelem?

elérhetetlen

87. Ha azt mondom: szex?

szükséglet

88. Ha azt mondom: felelősség?

azok, akik számítanak

89. Ki a kedvenc stand up comedy-s előadód?

KAP

90. Mi volt az utolsó dolog, ami megnevettetett?

Bombaszakértő horgász sztorija

91. Magaddal kapcsolatban min nevettél utoljára?

beszédhiba

92. Mit érzel a hivatásodnak?

megváltani a világot :) szavakkal

93. Fogadnál örökbe kisgyereket?

természetesen

94. Mit tennél a csecsemőgyilkos kismamákkal, amikor a hírekben zacskóba gyömöszölt újszülöttekről hallasz?

életre nevelném, és odafigyelnék, hogy ilyen ne történhessen meg...

95. Mi a véleményed az abortuszról?

a nő teste

96. Mi a legkorábbi emléked?

Tesómmal pancsolok a babakádban a padon a konyhában

97. Volt valamilyen paranormális élményed?

más sincs

98. Hiszel a szellemvilágban?

azt mondják léteznek, de lehet, hogy kamuznak?!

99. Kinek beszélnél arról, ha megmagyarázhatatlan események történnének körülötted?

Vic, Mona, Dani, Mesu és még egy két emberke

100. Mi a leghihetetlenebb személyes élményed?

egy elmesélhetetlen találkozás Annámmal

101. Mi a véleményed a nyugati orvoslásról?

Drága

102. Mi a véleményed a túlnépesedésről?

mire sokan leszünk én is a tömeg része leszek...

103. Mi a véleményed a terrorizmusról?

valahogy el kell adni a lőszereket, mert ha nem stagnál a gazdaság

104. Ha ki kellene találnod egy új reality showműsort, ami szerinted biztos nézettséget hozna, miről szólna?

a kifizetett celebek halálig verik egymást


105. Melyik közéleti szereplő bőrében lennél szívesen?

Antal Nimród, mert egy zseni

106. Melyikében nagyon nem?

Kiszel Tünci

107. Miért?

mert kénytelen lennék megölni magam

108. Ki az első öt kedvenc bloggered itt a Nolon?

vannak dolgok, amit nem kötök az orrodra! :)

109. Miért ők?

Mert eljutnak oda a tudatomba, ahova más nem

110. Szerinted ki az a magyar történelmi személyiség, akire a legtöbb honfitársunk felnéz?

senkit nem érdekel, hogy mennyire voltak nagyok, és hogy hogyan is éltek... így nem tudok neked senkit se mondani...

111. Melyik előadóművészt küldenéd el a legközelebbi Eurovíziós Dalfesztiválra?

Vodku

112. Véleményed szerint ki a legmellőzöttebb ismert személy ma a médiában?

Geszti Péter

113. Ha tehetnéd, mit kérdeznél Einsteintől?

Milyen érzés, hogy még nem állnak rád készen?

114. Mit kérdeznél Bin Ladentől?

hogy mennyit kapott a szerepért?

115. Mit kérdeznél Kertész Imrétől?

Semmit.

116. Mit kérdeznél Istentől?

miért nem pihentet eléggé a 3 óra alvás?

117. Mi az, amitől óva intenéd a jövő gyermekeit?

ne kövessék el a jelen kor hibáit...

118. Mi az, amit feltétlenül elmondanál egy idegen civilizációnak a Föld lakosairól?

Keressenek másik bolygót, ez egy nagyon rossz utazás lenne nekik! :)

119. Mi az, amit a legjobban szeretsz és tisztelsz önmagadban?

hogy még mindig van erőm minden reggel felkelni és megharcolni az adott nappal

120. Ki az a három ember, akitől szívesen elolvasnád a válaszokat

Cuba Libre, Nyica, Marja

Nem, eszem ágában sincs a sok kis primadonna tükörbuzi ál lázadó szerencsétlenségről beszélni, mert ők már ránézésre is csak egy hétköznapi kabaré élményét okozzák, pláne ha megszólalnak. Most azokról a kedves hímpéldányokról van szó, akik képtelenek férfi módjára viselkedni, bár elvileg mindenük megvan hozzá. Nincs is talán kiábrándítóbb, mint azok a férfiak, akikre nem lehet számítani, mert olyannyira bizniszmenek, hogy nincs idejük a kedvesre, akit fogalmam sincs miért tartanak maguk mellett, de persze arra mindig szakítanak időt, hogy hisztizzenek valamin. Sajnálatos módon két ilyen csodálatos férfipéldány is akad a környezetemben, szerencsére nekem semmi közöm hozzájuk, mert, ha mellettem próbálnák ezt eljátszani a második ilyen esetnél páros lábbal rúgnám ki őket nem csak az ajtómon, hanem az életemből is. Vegyük mondjuk az elfoglalt bizniszment, aki anyuékkal él, mert ugye büdös neki a munka azon része, hogy az itt kitermelt nyereségből kellene finanszírozni a létet, és mi balga barmok, akik azért dolgozunk, hogy a számláinkat fizessük szánalmasak vagyunk az ő szemében, majd mikor belibben, hogy kuncsorogjon egy szál cigiért erősen elgondolkodom, hogy vajon az orra alá dörgöljem, vagy sem, hogy tudod, ezt abból a munkából vettem, aminek a nyereségét a rezsire és a lakbérre szántam, mert nekem anyu és apu ezt nem finanszírozza meg. Tehát vedd fel a méregdrága cipőd, búj bele a sokszámjegyű kabátodba, és slattyogj le a trafikoshoz, hogy a pénzcsipeszbe gyömöszöld bankóid eme élvezeti cikkre cseréld! Köszi! A kedves lelkesen meséli, hogy milyen bájosan tudott viselkedni eme csodás férfi, majd mikor felteszem azt a rém egyszerű kérdést, hogy bocsánatot kért azért mert bunkó volt, akkor csend lesz. Majd kissé zavarban közli, hogy ki nem mondta, de hozzá gondolta. Gondolni én is sok szép dologra tudok, de néha azért veszem a fáradtságot és vállalom a megaláztatást, hogy bocsánatot kérjek, mert nem úgy viselkedtem, ahogy az elvárható volna. Nem értem neki miért nem megy…

Hja, majdnem megfeledkeztem a másik díszpéldányról, aki olyannyira munkamániás, hogy soha nincs ideje arra a nőre, aki bele van esve, mint vak ló a gödörbe. A leányzó most nincs jó helyzetben, a magánélete a feje tetejére állt és most igen, valóban szüksége lenne egy kis támasztékra, akire olykor ráhelyezheti a súlypontját, legalább addig még vissza nem nyeri az egyensúlyát. Úgy fest ez már divatja múlt, mert ilyenkor persze elmondja, hogy igen nyuszika itt vagyok, de most nem érek rá, mert vizsgázom, dolgozom, beteg vagyok és hasonszőrű kifogások. Lehet, hogy nekem kellene frissítenem a közhelyeket a buksimban és már nem helytálló a mondat, hogy arra van időm, amire azt akarom, hogy időm legyen, úgyhogy ez a kifogás igen gyenge lábakon áll. Szánalmas…

Na de ne felejtsük el, hogy csak azt lehet velünk megcsinálni, amit hagyunk. Ez a két bájgúnár kifejezetten tehetséges, mert sikerült két olyan nőt találniuk, aki már azért is hálás, ha beléjük kegyeskednek törölni a szaros bakancsukat. Ne ez már valóban szánalmas, bár lehet, hogy ennek így kell történnie. A férfiatlan férfiak, megtalálják a nőségükben bizonytalan nőket, akiket el lehet tiporni, mert azért a két kedves szóért bármit megtesznek nekik… Remélem vannak még igazi férfiak, mert ha nem, akkor kénytelen leszek leszbikus lenni, mert ez nekem nem kell!

Van nekem egy munkahelyem, juhhé! Örüljünk, hogy van, mert ugye ez manapság már maga az öröm, de hogy a kedves felettes emberkék abból űzzenek sportot, hogy ellehetetlenítsék az életünket, ez már azért egy kevésbé kedves dolog én úgy gondolom. Itt szorítunk egy picit, nehogy már nyugisan mennyen a munka, és ha már itt szorít, az azt jelenti, hogy onnan egy picit levon, mert hát hogy Ti keveset kerestek, ez nevetséges, és ha nem tetszik, tudjátok hol az ajtó!  Hívő Sztahanov módjára, megtagadva adott pénzintézet kétes hírnevét beleadtunk apait, anyait, hogy az elmúlt néhány hónap kudarcai után megoldásokat adjuk kedves bajba jutott ügyfeleink kezébe, és kirántsák magukat a szarból… Lelkesek voltunk és kedvesek, kerestük kutattuk a megoldásokat, volt aki ügyi volt, volt akivel kár volt egyáltalán szóba állni, de nap-nap után harcba szálltunk, mert volt értelme. Persze minden jócselekedet elnyeri méltó büntetését és vezérkari váltás volt, ami persze hozta a kocka embereket a kis táblázataikkal, amit teletöltenek számokkal és ebből bármikor lehet készíteni egy fars statisztikát, amivel lehet magyarázni a reálbér csökkentését. Remek, de hát ehhez  már főiskola és vastag bőr kell, úgy fest a kis kaszt dúskál ebben. A főnököm a kis Goth Manó a minap becsörtetett a mi kis platzunkra, hogy közölje, hogy dúskálni fogunk! Majd jött ma az infó, hogy miben is kéne dúskálni… számlákban, mert hogy komoly gazdasági végzettség kell, hogy megoldjam a számláim rendezését, és az élelmezésem is… „de hát nem a jutalékért dolgoztok” harsog a mondat a fejemben, mindig, mikor felmerül az ugyan már emberek, ez a havi segély, vagy mi a szösz? De ha ettől még el is tekintek, mert miért ne tehetném meg, az ahogy a régi motorosok eltűnnek az osztályról közös megegyezéssel, nyomtalanul az valami csodálatos. Azt hiszem ez lesz az én sorosom is, hiszen benne vagyok abban a kalapban, ahol a fürkésző szemek és fülek rám tapadnak. Persze nem a csilingelő hangom, vagy a belőtt séróm vonzza őket, hanem a bántó tények, melyek a számon kiszaladnak, se embert, se Istent nem ismerve és a cég komoly gyerek vezetőihez képest bárki előtt vállalva hangosan, artikuláltan, érthetően, és a nagyvezír előtt is bármikor felvállalva. A gerinc kérdés marad, a bérek csökkennek a feszültség nő, de ha így folytatom a kezemben tartott villanykörtével világíthatom meg apró kartondobozom, amit majd kapok, ha kirakják a szűrömet… Mennyek, vagy maradok? Döntsek belátásom szerint!